Hogy mikor találták fel a diabolót, nem lehet teljes biztonsággal megmondani. A történészek azonban egyetértenek abban, hogy Kínában, abban az országban ahol legelőszor megjelent kb. 4000 éve játszanak vele. Annak idején több elnevezése is volt. A Han dinasztia korában (i.e. 206 körül) pl. KOVEN-GEN volt a neve, aminek a jelentése: " A bambusz nyílásait sípoltatni." Kínában ma is bambuszból készül a diaboló, s az oldalain nyílások találhatók. A pörgettyű sípol, amíg forgatják. Az angolok és a franciák misszionárius útjaikról, és politikai expedícióikról vitték ezt a különös tárgyat Kínából haza. Egy ismeretlen tudóstól származik a "Diabolo" elnevezés. Eredetileg DIABOLLO volt. A szó görög eredetű, jelentése: "átdobni", dia=át bollo=dobni, hajítani. Franciaországban kezdettől fogva igen kedvelt volt ez a játék, annyira, hogy a PAUMES-játéknak (a tenisz őse) komoly konkurenciát jelentett. 1810 után Diabolo-klubok nyíltak Párizsban, s Franciaország-szerte rendeztek versenyeket. Az elit körében sikk volt diabolózni. III. Napóleon udvarában masszív fából készült diabolókat használtak. 1906-ban a francia Gustave Phillippant két fém félgömbből készített diabolót, amit régi kerekek gumijával vont be. Így keletkezett a diaboló ma ismert formája, s megindult a diaboló sikerhadjárata Franciaország után Angliában is, ahol szintén sok szerelmese lett. A sok értekezés, s a számtalan képeslap, melyeket a diabolónak szenteltek arról árulkodnak, hogy a XX. század elejére elterjedt, ugyan az I. világháború alatt "szeretettsége" alábbhagyott, s egy idő után csak a Varieté-színházakban találkozunk vele. Csak a 80-as években tér vissza , hála az új gyártási eljárásoknak, és anyagoknak, melyek a gyártásban nagyobb precizitást tesznek lehetové. Mai formájában a diaboló egy fantasztikus játék, amely ügyességet és fantáziát kíván, amit azonban bárki könnyen elsajátíthat.